Seminarul e dedicat celor care cunosc limbile maghiară și română și are loc în Ungaria, la Balatonfüred, între 1 și 6 septembrie 2014. Seminarul se va concentra pe teoria și practica traducerilor literare și e organizat de Institutul Balassi – Institutul Maghiar din București, în colaborare cu Fundația Casa Traducătorilor din Ungaria și Institutul Cultural Român.
Detalii:
Seminarul se va desfășura în Casa Traducătorilor Maghiari din localitatea Balatonfüred și va reuni un număr de maximum șase cursanți. Sunt eligibile pentru participarea la seminar persoane cunoscătoare ale limbilor română și maghiară. Nu este necesară o listă de scrieri publicate sau dovada absolvirii unor specializări în domeniu.
Seminarul se va desfășura sub îndrumarea reputatului traducător George Volceanov.
Participarea este gratuită. Participanții vor primi o bursă pentru acoperirea cheltuielile curente pe durata seminarului.
O parte a traducerilor realizate în cadrul seminarului va apărea în periodice sau în volum.
Condițiile de participare:
Candidații își vor trimite atașat CV-ul și traducerea în limba română a unei poezii sau unui text în proză de aproximativ 2000 de semne, precum și traducerea fragmentului de proză de mai jos, la adresa geovolceanov[at]yahoo.com.
Termen de depunere a candidaturii: 18 august 2014.
Adrese de contact și informații suplimentare: Adorjáni Anna – anna.adorjani[at]bumkk.ro; George Volceanov – geovolceanov[at]yahoo.com.
Text:
Örkény István
EGY LELKIISMERETES OLVASÓ
– Szlávik Mihállyal szeretnék beszélni.
– Most nem tudom idehívni, de előre megmondom, hogy ha karambolról van szó, mi csak a jövő hónapban tudjuk fogadni a kocsit.
– Ő keresett engem.
– Miért nem tetszik szólni, hogy ismerősök? Hát mi baja annak a kocsinak?
– Nincs szó karambolról. Most jöttem haza, és egy cédulára Szlávik Mihály neve volt fölírva meg a telefonszám.
– Akkor tessék húsz perc múlva fölhívni, mert az egész lakatosműhely ebédelni van.
*
– Szlávik Mihállyal szeretnék beszélni.
– Mindjárt szólok neki.
– Itt Szlávik Mihály.
– Maga hagyta meg nekem a telefonszámát?
– Én voltam bátor, mert szerettem volna megkérdezni valamit.
– Tessék.
– Ugye, ön fordította Truman Capote regényét?
– A Más hangok, más szobák-at én fordítottam. Olvasta?
– Olvastam, és nagyon tetszett nekem, de van egy észrevételem. Azt szeretném tudni, hogy ebben a regényben miért beszélnek másképpen a négerek, mint a többi emberek?
– Másképpen beszélnek?
– Úgy beszélnek, mint a külföldiek. Csak szeretnék tisztán látni, azért kíváncsiskodom.
– Rémlik valami. Nézze, kérem, én három évvel ezelőtt fordítottam ezt a könyvet, egy kicsit kiment már a fejemből a dolog, de emlékszem például egy néger cselédlányra, akinek vágás van a nyakán. Őrá gondol?
– Őrá is.
– Hát akkor nyugodjék meg, kérem. Arra ugyanis egészen tisztán emlékszem, hogy ez a lány az eredeti szövegben is törve beszél angolul.
– Mi az, hogy törve?
– Törve, az törve. Vagy nem?
– Nem egészen. Törve beszélünk egy idegen nyelvet, amelyet nem jól ismerünk. Viszont az anyanyelvét is törve beszélheti valaki, ha például műveletlen vagy iskolázatlan vagy korlátolt. De ez két különböző dolog.
– Hogy beszél például az a néger lány?
– Úgy, beszél, mint egy külföldi, aki nem jól tud angolul. Nos hát, én ezen akadtam fönn, és ezért bátorkodtam telefonálni. Hiszen a négerek ott élnek Amerikában, mindenki angolul beszél körültettük, tehát az anyanyelvük is angol.
– Találkoztam én már néhány cigánnyal is, aki itt él Magyarországon, és mégis legalább olyan törve beszél magyarul, mint egy külföldi.
– Ez így nagyon szépen hangzik, de nem bizonyít semmit. A cigányoknak ugyanis van saját nyelvük, a négereknek viszont nincs.
– Ebben, belátom, magának igaza van. Nem is tudom, mit mondjak. Szeretném, ha elhinné, hogy nagyon pontos fordító vagyok, egészen a bogarasságig. Azt is bátran elhiheti, hogy az a lány az eredeti szövegben is hibásan beszél angolul. Ráadásul, a lektorok szóról szóra ellenőrzik a fordítást…
– A lektorok is tévedhetnek. Tessék megnézni Hook Finnt! Ha nem tévedek, Karinthy fordította. Mindenesetre, a Huckleberry Finn-ben úgy beszél a néger, mint egy primitív és írástudatlan ember, nem pedig úgy, mint egy külföldi, aki hibásan beszél angolul. Vagy ez fordítói szempontból mellékes?
– Ez nem mellékes, de a Huckleberry Finn-t nem én fordítottam. Ráadásul, ez egy száz évvel ezelőtti regény.
– Bocsásson meg, de ez csak az én igazamat bizonyítja. Száz év elmúltával a négerek jobban tudhatnak angolul, mint rosszabbul.
– Azt hiszem, ebben megint magának van igaza.
– Remélem, nem bántottam meg?
– Szó sincs róla. Amit mondott, nagyon is elgondolkoztató.
– Sajnos, nem tudok angolul, nem nézhettem utána az eredetinek, pedig egy kicsit megütötték a szememet ezek a dialógusok. Csak azért hívtam föl telefonon, mert szeretek mindent tisztán látni.
– Nagyon jól tette, hogy fölhívott.
– Most be kell fejeznem a beszélgetést, mert a garázsmester kopog az üvegen. Máskülönben nagyon jó volt a fordítás.
– A viszonthallásra.
– Minden jót.
